Mi kell a jó helyezéshez a keresőkben?

Egyszer volt, hol nem volt, még a keresőoptimalizálás hajnalán, volt egy weboldal, ahol leírták mi kell a jó helyezéshez. Talán az első volt a weboldalak között, ami a keresőoptimalizálással és keresőmarketinggel foglalkozott.
Ma, a web archívumban történő turkálás közben bevillant ez az oldal. Érdekes érzés volt olvasni egy 2005. május 11-i cikket, keresve benne a mai napig helytálló megállapításokat. Sok ilyen van. (A cikk maga valószínűleg korábbi, de előtte keretes volt az oldal, így a korábbi tartalmát még az archívum sem mutatja.)
Újraolvasva ezt a korai cikket, a fenti kérdést inkább úgy módosítanám: Mennyit változott a keresőoptimalizálás az elmúlt közel 10 évben? Meg is válaszolom: nemcsak a keresőoptimalizálás, a keresők algoritmusai, de a technika is rengeteget fejlődött 10 év alatt, így bizonyos elemek szükségszerűen változtak. Ugyanakkor a keresőoptimalizálás lényegét tekintve szinte változatlan maradt. Ma is sok múlik a jó szerkezeti felépítésen, a weboldal minőségi tartalmán.
Álljon itt az eredeti cikk, a megjegyzések pedig dőltbetűs jegyzetként, kék betűszínnel közbeiktatva:
„Mi kell a jó helyezéshez a keresőkben
Mindenekelőtt tartalom!
A jó rangsoroláshoz alapvető, elengedhetetlen feltétel, hogy valóban tartalmas, színvonalas, egy témakör szempontjából releváns oldalakat készítsünk. Honlapunk ugyanis nem általában ér el jó vagy rossz helyezést, hanem a konkrét szavakra, kifejezésekre, amiket az internetezők beírnak a keresőkbe. Ahhoz, hogy minél több szóra, kifejezésre megtalálhatóak legyünk, értelemszerűen kell, hogy legyen érdemi, bőséges tartalom oldalainkon.
Céges weblapnál keresőmarketing-szempontból az egyik leghasznosabb tartalmi kiegészítő elem a tevékenységi körrel, termékekkel, alkalmazott technológiákkal kapcsolatos oktatási, ismeretterjesztő anyagok elhelyezése, mégpedig minél nagyobb mennyiségben. |
Túl azon, hogy ezek elsőrangúan optimalizálhatóak kulcsszavakra, oldalainkra mutató linkeket is nagyobb valószínűséggel generálnak, mint a tisztán üzleti célú oldalaink. Kevés külső oldalról fognak például a terméklistánkra hivatkozni, a gyártási technológiával, a termék kultúrtörténetével, hasznos tippekkel és trükkökkel foglalkozó oldalaink viszont általánosabb érdeklődésre is számot tarthatnak, vagyis több link irányulhat rájuk különböző tematikus oldalakról. (Ez több szempontból is fontos, de erről később.)
Ma sincs ez másképp! A jó helyezéshez sok és minőségi tartalom kell, ami természetes linkeket generál. Ez ma is az egyik legfontosabb elem.
Konkrétumok
Az alábbiakban azok a módszerek találhatóak, melyek jelen állás szerint de józanul belegondolva vélhetően hosszú távon is nyugodt lelkiismerettel alkalmazhatóak keresőoptimalizálás céljára. Ezeknek alapvetően két területe van: az oldalon található (ún. on-the-page) hozzávalók; illetve az oldalon kívüli (off-the-page) elemek.
Mi található az oldalon?
Itt a főszabály talán nem meglepő módon a kulcsszavak lehető legnagyobb mérvű alkalmazása. A túlzásoktól érdemes tartózkodni: ha százötvenszer szerepeltetjük ugyanazt a szót egy lapon, akkor nemcsak látogatóink fognak hülyének nézni, de valószínűleg a keresőoldal is „szagot fog”. A józan határokon belül viszont: ami belefér! Vagyis:
- Szerepeljen a kulcsszó az oldalunk címében. Az oldalcímnek ugyanis nagy súlya van a rangsorolásnál, ráadásul a keresőoldalon is nagyobb valószínűséggel kattintanak arra a találatra, melynek a címe is tartalmazza a keresett kulcsszót. (Hiszen nem csak az a célunk, hogy bekerüljünk az első tízbe, de az is, hogy onnan mindenekelőtt a mi oldalunkra lépjenek tovább. Egy jó címmel ezért a 8. helyen álló találat is „megverheti” az elsőt!)
Példa:
Ami a kódban így fest:
<title>MTA SZTAKI: Angol-Magyar, Magyar-Angol Online Szótár</title>
Itt gyakorlatilag az oldalra vonatkozó összes lényeges kulcsszó, kifejezés szerepel a címben, ami ennek ellenére értelmes, informatív és elfogadható hosszúságú marad.
- Szerepeljen a kulcsszó a főcímekben, vagyis azokban az oldalon belüli (vastagabban szedett és/vagy nagyobb betűméretű) címekben, melyekkel a szöveg részekre van tagolva. Ezeknek a főcímeknek a HTML-kódban külön címkéje is van H1-től H7-ig (ahol is H1 a legjelentősebb).
Példa:
Ami a kódban így néz ki:
<h2><font face=”Verdana”>KERESŐMARKETING, KERESŐOPTIMALIZÁLÁS</font></h2>
- Szerepeljen a kulcsszó a képaláírásokban, vagyis azokban a feliratokban, melyek akkor jelennek meg, ha egy kép fölé irányítjuk az egérnyilat. (Amit kipróbálhatunk a fent látható képen is.) Ezek a képfeliratok a HTML-kódba, azon belül a kép címkéjébe alt=”képfelirat” módon helyezhetőek el. A képfeliratok egyébként nem csak a kulcsszavak fokozott mérvű használata szempontjából hasznosak (sőt a Google az idehelyezett szöveget nagyrészt már nem is veszi figyelembe): lassúbb géppel vagy hozzáféréssel rendelkező internetezők gyakran kikapcsolják a képek betöltését. A képfeliratok azonban ilyenkor is megjelennek a böngészőben, és legalább azt elárulják, hogy mi szerepelne a képen, ha betöltődött volna.
- Előfordulhat, hogy a linkjeink (sőt akár a főcímek is) sem szöveg, hanem kép formájában szerepelnek. Ez a keresőoptimalizálás szempontjából kevésbé előnyös megoldás ellensúlyozható azzal, ha a képekhez itt is rendelünk feliratot. Ezt – vagyis a linkként funkcionáló képek alt textjét – ugyanis figyelembe veszik a keresők.
- Szerepeljen a kulcsszó az adott oldalra mutató linkek szövegében. (Azaz például a Kattints ide! felirat helyett legyen inkább a céloldalra utaló szöveg a hivatkozásban). A mások weblapján található hivatkozások szövegezésére persze ritkán lehetünk hatással, viszont nyilvánvalóan hivatkozunk az adott oldalra a többi saját oldalunkon is, ahol élhetünk ezzel az eszközzel. Másrészt, ha a link szövegében nem is szerepelnek kulcsszavaink, akkor még hasznos lehet, ha legalább a link közelében megtalálhatóak – sok keresőoldal algoritmusa ezt is figyelembe veszi.
Arra, hogy a Google milyen nagy súllyal veszi figyelembe az oldalra mutató linkek szövegét, jó példa, hogy a „God” [angolul: „Isten”] szót beírva második helyen (egy időben) egy teljesen témaidegen, a szót nem is tartalmazó (!) oldalt ajánlott, erre az oldalra ugyanis az üzemeltetők szerint viccből számos „God” szövegű linket irányítottak. Ami persze nem szép dolog…:-) Hasonló huncutságot műveltek Bush-sal nem szimpatizáló honlap- illetve blog-tulajdonosok, akik elérték, hogy a „miserable failure” (angolul: „szánalmas kudarc”) kifejezésre első helyen Bush önéletrajzi oldala jelenjen meg a Fehér Ház honlapjáról.
- Ha a legkisebb lehetőséget is ki akarjuk aknázni, akkor használhatjuk a kulcsszavakat a HTML-fájlok és az ezeket tartalmazó könyvtárak neveiben – van, aki szerint ez ugyancsak nyomhat valamennyit a latban. Nem mellesleg, így a látogatót is segítjük az eligazodásban.
A fentiek alapján felmerülhet a kérdés: ha ennyiszer és ennyi különböző helyen ajánlatos szerepeltetni a kulcsszavakat, akkor tulajdonképpen hány kulcsszavunk lehet egyáltalán? Összességében bármennyi (az adott témakörön belül legalábbis), de egy konkrét oldalon valóban nem sok. Hüvelykujjszabályként oldalanként három-négy kulcsszót ajánlanak, ennyit még értelmesen bele tudunk foglalni az oldal címébe, a főcímekbe, a képfeliratokba stb. Ettől lefelé természetesen el lehet térni, felfelé már kockázatos, mert felhígítjuk a kulcsszó-koncentrációt, s így két szék közt a pad alá eshetünk, vagyis végül egyik kulcsszóra sem kerülünk igazán jó pozícióba.
Már 2005-ben sem volt ajánlott ész nélkül alkalmazni a kulcsszavakat az oldal szövegezésében, ugyanakkor érdemesnek tartották a kiemelt elemekbe beilleszteni és már akkor is volt képoptimalizálás. Talán annyi az eltérés, hogy ma már 1-2 kulcsszónál többet nem ajánlunk egy oldalra.
Egyéb optimalizálási szempontok
Bár a tartalmi elemek közül messze a leglényegesebb a kulcsszavak helyes használata, a keresőmarketing szakemberei egyéb szempontokra is felhívják a figyelmet.
Van, aki az egyes oldalak hosszúságára optimális méretként 200-300 szót ajánl. Ha túl rövid ugyanis a szöveg, akkor általánosabb kifejezésekre nehéz „rágyúrni” (hiszen képtelenség lenne elégszer szerepeltetni a szövegben). A túl hosszú és összetett oldalakat pedig nem csak a nehezebb áttekinthetőség miatt érdemes részekre osztani, de ha több oldalunk van, könnyebb több kulcsszóra optimalizálni. Ez persze nem kőbe vésett szabály (bár a többi sem ), hiszen egy szorosan egybetartozó szöveget – például egy hosszabb termékleírást vagy használati utasítást – csak a keresőoptimalizálás kedvéért felesleges szétdarabolni. Ugyanakkor viszont figyelembe veendő, hogy a Google jelenleg a (képek, külön betöltődő elemek nélkül mérve) 100 kilobájt fölötti oldalakat csak eddig a pontig indexeli – vagyis minden, ami a 100 kB-os határon túlra esik, láthatatlan marad a keresőben!
Noha a fentiekben éppen lehúztam a keyword meta tag-ek jelentőségét, azért róluk sem kell elfeledkezni. Mostanra olyannyira elfogadott nézetté vált, hogy semmit sem érnek a jó helyezés szempontjából, hogy egyes profik már egyáltalán nem használják. Viszont a keresőmarketing gyorsan változó világában ez jelentheti azt is, hogy egyre kevésbé élnek vissza vele vagyis idővel akár újra figyelembe is vehetik a keresőoldalak. Mindenesetre ellenjavallott százas nagyságrendben teletömni kulcsszavakkal: ha egy keresőoldal oda is figyel a keyword meta tag-re, valószínűleg jó pont, ha néhány tucat kulcsszónál több nem szerepel benne.
Érdekes ellentmondás: egyesek szerint rossz pont, ha olyan kulcsszó található a meta címkében, ami nem bukkan fel az oldal szövegében. Ez logikus lehet abból a szempontból, hogy az ilyen „kulcsszavak” valószínűleg nem relevánsak, logikátlan ellenben akkor, ha számításba vesszük mondjuk a szaknyelven belüli bevett szinonímákat. Az ellentmondás abból fakad, hogy a Yahoo 2004 februárjában indult keresője ha minimálisan is, de figyelembeveszi a meta cimkébe írt kulcsszavakat, mégpedig éppen azért, hogy az esetleges elírásokat, alternatív szóhasználatokat is számításba tudja venni. Ezért ők kifejezetten azt javasolják, hogy ezeket a szó-változatokat helyezzük el a keyword meta tag-be. (Valamivel részletesebben lehet olvasni erről a témáról a fórum egyik hozzászólásában: A Yahoo és a keyword meta tag.)
Természetesen a technikai fejlődéssel a keresők is képesek már indexelni a tartalmat. A kulcsszavak vonatkozásában: a Google 2009-től egyáltalán nem veszi figyelembe, tehát kitölteni is fölösleges, de egyet kell értsünk az eredeti cikk megjegyzésével, sosem tudhatjuk, mikor lesz újra figyelembe véve. A többi kereső pedig szinte labdába sem rúg kis hazánkban. A cikkek ajánlott hosszúságát ma is 200 szó fölé tesszük.
Microsite létesítése – előnyök és egy hátrány: az „életkor”-probléma
Egy-egy kampányhoz, vagy kiemelt tevékenységi körhöz, termékcsoporthoz készülhet (az eredeti site-ba esetleg többé-kevésbé integrált) külön online „birodalom”, amit microsite-ként szokás emlegetni.
Ennek a microsite-nak lehet akár külön domain-neve (ami aztán gyakran a fő-site egy adott szekciójára mutat); önálló forma-kialakítása; saját belső struktúrája; érdemi önálló tartalma – vagyis sok szempontból valóban egy különálló site jegyeit hordozza.
Az ilyen elkülönülésnek vannak vonásai, melyek egyrészt az általában vett marketing, másrészt a keresőmarketing szempontjából előnyösek:
- Jobban célozható az üzenet (például ha egy könyvkiadó külön site-ot készít egy kiemelten kezelt könyvéhez)
- Kevésbé hat az adott cég x-edik termékének, szolgáltatásának reklámjaként (mondjuk egy nagy bútorgyár készít az ergonomikus irodabútorainak egy www.egeszseges-munkahely.hu című site-ot)
- A külön honlap látogatottsága, eredményessége könnyebben mérhető, ami főleg akkor hasznos, ha kifejezetten egy kampány részeként készült.
- A honlap-kialakítás kezdetétől fogva figyelembevehető és alkalmazható a keresőoptimalizálás teljes eszköztára.
A keresőoptimalizálás szempontjából van egy feltételezett további előnye a módszernek. Sokan úgy vélik, egy tiszta profilú honlap jobb helyezést érhet el a vegyes, nem egyértelmű témakörű site-okhoz képest. Vagyis ha a fordítóprogramunk és az ahhoz kapcsolódó anyagok a céges site-on találhatóak a többi szoftverünk között, akkor kevésbé fog jó helyezést elérni a releváns kulcsszavakra, mint ha a www.forditoprogram.hu címre tennénk fel és azt optimalizálnánk szanaszét.
Ez az „előny” azért csak feltételezett, mivel a keresőoldalak többször is cáfolták mint logikátlan és valótlan hiedelmet. Mi több, a jó helyezés szempontjából valószínűleg egyre kevésbé lesz hasznos ilyen, sebészi pontossággal optimalizált microsite-ok létesítése. Ugyanis…
A keresőoldalak jelenleg egyik legfontosabb célja a keresési eredményeket elárasztó spam visszaszorítása, mivel ez egyértelműen a kereső szolgáltatásának színvonalát rontja. A spam a keresőoldal szemszögéből nagyjából meghatározható úgy, mint egyedi értékes tartalom nélküli, rövid távú kereskedelmi érdekeket szolgáló weboldal. Ezeknek a szűrésére az egyik legkézenfekvőbb – és egyre inkább emlegetett – mód a honlap életkorának figyelembevétele. Azaz egy sok éve működő honlap megbízhatóbbnak és értékesebbnek fog számítani, mint egy három hete létező. A microsite pedig még ha nem is spam, akkor is sok jellemzőjében hasonlít arra, vagyis várható, hogy a kereső-algoritmus minden optimalizálás ellenére egyre kevésbé fogja jó pozícióval honorálni.
Elterjedt teória idevonatkozóan az ún. Google Sandbox-elmélet, ami szerint a friss honlapok és az újonnan létesült hivatkozások átmenetileg egy külön „dobozba” kerülnek, és nem veszi őket a kereső ugyanolyan súllyal (esetleg egyáltalán) figyelembe, mint a régebbieket. Ezzel kapcsolatban pro és kontra is rengeteg „bizonyíték” van.
Az összes ilyen komolyabb algoritmus-fejlesztés hosszabb távú, fokozatos módosítgatás, kísérletezés eredménye, tehát nem máról holnapra érzékelhető a változás, mindenesetre a trend egyértelműen ebbe az irányba mutat.
De nem csak az számít, ami az oldalunkon van…
Ahogy fentebb minden a kulcsszavak körül forgott, itt az oldalainkra mutató hivatkozások kapják a főszerepet. Az adott oldalon szereplő elemeken kívül ez ugyanis a másik leglényegesebb tényező. Egy találó megfogalmazás szerint „a keresőoldalak számára fontosabb, hogy más weblapok mit állítanak egy adott weblapról, mint amit az a weblap állít magáról” (ezt például nehezebb manipulálni). Arról is szó volt korábban, hogy a bejövő linkek mennyisége mellett azok minősége is fontos. Akkor most részletesebben…
A keresőoldalak alapvetően kétféleképpen tudják definiálni a lapjainkra mutató hivatkozások értékét. Egyrészt az alapján, hogy maga az az oldal, ahol a hivatkozás található, milyen minőségű, mekkora az elismertsége (ez a PageRank-módszer). Másrészt az alapján, hogy annak az oldalnak a témaköre mennyiben kapcsolódik a mi oldalainkéhoz (HITS-módszer).
Az első egy általánosabb megközelítés: ha sok tekintély hivatkozik rád, akkor valószínűleg te is az vagy, ezért amit mondasz, annak súlya van; így a véleményed – bármely – adott témában többet számít, mint egy kisebb tekintélyé ugyanarról. A második megközelítés specifikusabb: ha például sok matematikus hivatkozik rád, akkor valószínűleg neked is sok közöd van a matematikához, ezért ha ebben a témában kell szakértő, akkor fel fog merülni a neved.
PageRank
A Google egyik alapítójáról, Larry Page-ről elnevezett PageRank-módszer kiindulópontja az, hogy az egyik oldalról a másikra mutató hivatkozás lényegében egy szavazat arra a másik oldalra, s ezeknek a szavazatoknak az összesítése után eldől, hogy melyik oldal mennyit ér, vagyis a rajta található konkrét tartalomtól függetlenül mekkora az elismertsége.
A szavazat értéke függ egyfelől a szavazó oldal minőségétől, másrészt a leadott szavazatok számától. Ha egy jó minőségű oldalról egyetlen másik oldalra mutat link, az egy értékes szavazat. Ha több oldalra mutat ugyanonnan hivatkozás, akkor a fix nagyságú „szavazóerő” már megoszlik ezen oldalak között, ezért egy oldalra nézve kevésbé értékes. Ha nem annyira minőségi az oldal, ahonnan hivatkoznak, szintén kevésbé értékes a szavazat.
Ekkor már csak egy kérdés marad: mi dönti el, hogy maga a szavazó oldal jó minőségű-e? Az, hogy arra az oldalra hány és milyen hivatkozás mutat – vagyis rá mennyien szavaztak. Így ez egy saját farkába harapó kígyónak tűnik, azonban az alkalmazott képlet tetszőleges kiinduló érték hozzárendelése után többlépéses számítással (a Google gyakorlatában kb. 40 iteráció után) mindig ugyanazt az eredményt hozza ki az egyes oldalakra.
Mindennek részben matematikai jellegű, technikai részletekbe menő, de amúgy kifejezetten érdekes taglalása olvasható egy letölthető pdf-fájlban: PageRank Uncovered.
Az egyes oldalakra kiszámított PageRank csak az egyik eleme a rangsorolásnak, hiszen legalább ennyire fontos, hogy az adott oldal miről szól. (Hiába nagyságrendekkel elismertebb oldal a www.microsoft.com az én oldalaimnál, a keresőmarketing tekintetében mégis az én oldalam relevánsabb…). Ezért a végső rangsorolás az oldalon található elemeket lényegében a keresett kulcsszavak előfordulását súlyozza az oldal elismertségének értékével.
Ez a speciális algoritmus két okból fontos a keresőmarketing szempontjából. Egyrészt a Google, mely kitalálta és alkalmazta, mára a legjelentősebb hagyományos keresővé nőtte ki magát. Ebben a keresőben jó helyezést elérni jóformán többet ér, mint az összes többiben együttvéve. Másrészt ezt a módszert mára – valószínűleg itt-ott módosított formában – állítólag a legtöbb jelentős keresőoldal átvette.
Éppen emiatt a fentebb említett tanulmány legfontosabb következtetései itt is megérdemelnek néhány mondatot:
- A más honlapokkal létesített kölcsönös linkeknek kevesebb haszna lehet, ha a másik weblap PageRank-értéke jóval alacsonyabb a mi oldalunkénál, hiszen ekkor a ránk leadott „szavazat” nem ér annyit, mint amit mi leadunk cserében.
- Minden egyes weblapunk szavazópotenciáljának minél nagyobb részét a saját oldalainkra érdemes elhasználni, azaz jó, ha egy adott oldalunkon található linkek nagy része saját lapjainkra mutat (erre elég kézenfekvő megoldás, ha minden oldalunkon szerepel a honlap menüje).
A Google honlapjáról egyébként letölthető egy eszköztár (Google Toolbar), ami integrálható az Internet Explorer böngészőprogramba. Ennek előnye azon kívül, hogy segítségével közvetlenül kereshetünk a Google-on (illetve használhatjuk egyéb szolgáltatásait) az, hogy leegyszerűsített formában (0-10-es skálára átkonvertálva) megjeleníti minden meglátogatott weblap PageRank-értékét, vagyis a saját oldalaink és más oldalak elismertségét és annak változásait is figyelhetjük vele. Ehhez az eszközhöz, ami 2002 nyara óta elérhető, természetesen már kapcsolódott is manipulációs botrány, sőt abból fakadó per: akit érdekel, a pagerank + searchking kombinációra rákeresve bizonyára számos anyagot talál erről az interneten.
A PageRank-értékek ellenőrzésére még praktikusabb eszköz a Prog illetve a PageRank Finder nevű online szolgáltatások, melyekkel nemcsak egy weboldal, hanem egy találati lista összes weblapjának PageRank-értékét kérhetjük le.
A Google-lal amúgy is érdemes részletesebben megismerkedni, mert jobban hozzájárulhat honlapunk forgalomnöveléséhez, mint az összes többi kereső együttvéve.
HITS
Az egyes weblapok közti kapcsolódás nemcsak arra mutathat rá, hogy melyik oldalak elismertebbek, de arra is, hogy melyek tartoznak többé-kevésbé egy témakörbe. Erről szól a HITS-módszer.
(Ami a „hyperlinked induced topic search”, azaz „hiperhivatkozásos indukált témakeresés” rövidítése. Hogy ez mit jelent, azt talán csak a módszer kidolgozója tudja, de a lényeg inkább az lehetett, hogy rövidítve értelmes szót adjon ki. Továbbfejlesztett változatai rövidítve – véletlenül – CLEVER illetve SALSA névre hallgatnak. Hiába, ez meg itt a tudománymarketing! :-))
Ez a módszer az interneten elkülöníthető kisebb közösségeket próbálja felismerni. Közösség alatt azokat a honlap-csoportosulásokat értjük, melyek nagyjából hasonló témakörrel foglalkoznak, s ezért jellemzően egymáshoz kapcsolódnak hivatkozásokkal. Ha sikerül ilyen, a világhálón belüli kisebb hálózatokat találni (az, hogy kisebb, persze viszonylagos), akkor a keresőoldal az adott témakörhöz kapcsolódó kereséseknél ezt a weblap-közösséget preferálja az eredmények szempontjából, hiszen itt nagyobb biztonsággal találhatóak valóban releváns oldalak. A közösségen belül pedig a legelismertebb „szakértőket” és „központi lapokat” [hubs and authorities] igyekszik azonosítani, vagyis egyfelől azokat a honlapokat, melyekre a közösségen belül leginkább hivatkoznak, másfelől azokat a honlapokat, melyek valóban a legjobb lapokra hivatkoznak.
Ezért nem csak az lényeges, hogy minőségi oldalakról mutassanak hivatkozások oldalainkra, de az is, hogy nagyjából hasonló témakörű oldalakról, mint amilyen a miénk. Ez mondjuk amúgy meglehetősen kézenfekvő, hiszen „rokonlelkületű” oldalak sokkal könnyebben és nagyobb számban fognak ránk hivatkozni, ráadásul üzletileg is logikusabb a potenciális vevő- vagy szakmai közönség által kedvelt / létesített oldalakkal összekapcsolódni. De hát pont ebből indul ki a keresőalgoritmus is!
Ennek a megközelítésnek a legfőbb alkalmazója a Teoma nevű, feltörekvő keresőoldal, melyre néhányan már a Google leendő trónfosztójaként, de legalábbis egyik legfőbb vetélytársaként tekintenek (www.teoma.com vagy www.ask.com). Ettől még ugyan messze van, de azért nem árt odafigyelni rá.
(A 2003 novemberi Google-beli algoritmus-változások arra engednek következtetni, hogy fokozatosan ők is kiegészítik egy hasonló értékelési szemponttal saját rangsorolási módszerüket, vagyis a fentebbi két módszert a jövőben egyre inkább együttesen fogják alkalmazni a keresőoldalak. Sőt, sokan emlegetik, hogy a PageRank jelentősége kifejezetten visszaszorulóban van a Google rangsorolásában is, egyrészt az egyre nehezebb kalkulálhatóság, másrészt az egyre elterjedtebb manipulálás miatt.).
A legfrissebb pletykák szerint a PageRank meg fog szűnni. Ha pedig ez valóban bekövetkezik, akkor ez az értékelési megközelítés nem lesz helytálló.
Linkszaporítás a gyakorlatban
Az oldalainkra mutató linkek számát közhelyszerű, de mégis alapigazság úgy lehet leginkább növelni, ha igényes, áttekinthető oldalakon valóban hasznos, érdekes tartalmat nyújtunk a látogatónak. Ha viszont ez már adott, az alábbi linkgyarapítási módszerek jól használhatóak lehetnek.
Szakmai címlisták (directories)
Az egyik legkézenfekvőbb módszer arra, hogy minél több minőségi és témába vágó linkkel szaporítsuk az oldalainkra mutató hivatkozások számát, a szakmai névsorokba, címtárakba, katalógusokba (directories) való bejelentkezés. Ezek gyakran a keresőoldalak korábban említett második csoportjába tartoznak, ahová tehát jellemzően manuálisan, űrlap kitöltésével (és esetenként egy, a honlapunkról adott leírással) lehet felvételt kérni, amit ezután szerkesztő bírál el.
A katalógusok közül a Yahoo! a legközismertebb és az egyik legértékesebb is, ez azonban ma már üzleti célú honlapok számára fizetőssé vált. A másik rendkívül felkapott katalógus az Open Directory Project (dmoz.org), amibe ingyenes a bekerülés. Népszerűségét optimalizálási szempontból főleg annak köszönheti, hogy az itt található oldalak állítólag érezhető hátszéllel indulnak a Google-on belüli versengésben. Ajánlott tehát az iránymutatásaiknak minél inkább megfelelő jelentkezést benyújtani hozzájuk, mert a szerkesztők túlterheltsége miatt még így is nehézkes a bejutás, ha pedig valaki nem veszi komolyan az elvárásaikat, azt valószínűleg szívfájdalom nélkül figyelmen kívül hagyják.
Specializált szaknévsorból és linkgyűjteményből rengeteg van, nagy részükben ingyenes a megjelenés. A témakörünkhöz, üzleti tevékenységünkhöz kapcsolódóak közül minél többe érdemes bejelentkezni.
A szakosodott katalógusoknak nagy előnye, hogy nem csak a bejövő linkjeink számát szaporíthatjuk a jelenléttel, hanem innen nagyobb valószínűséggel találnak ránk közvetlenül is a potenciális üzletfelek vagy érdeklődők. Kisebb, de célzottabb forgalmunk lehet ezekből, mint az általános keresők felől.
Mindegyik ilyen katalógus szereti fényezni magát („a legnagyobb”, „a legnépszerűbb”, „az igazi” stb.), aminek valóságtartalmát tényleges kipróbálás nélkül nem mindig könnyű eldönteni (küllem és technológia szempontjából nagyon sok professzionális van, ez önmagában nem sokat jelent), vagyis a fizetősökkel ajánlatos csínján bánni. Az ingyeneseket természetesen általában nem érdemes kihagyni 🙂
Hogyan találhatunk katalógusokat, ahová benevezhetjük honlapunkat? A magyar interneten elég kevés ilyen van, néhány jól használható általános témakörű gyűjtemény a Függelékben található. Nemzetközileg már jóval többet fellelhetünk: például ha a fentebb említett dmoz.org címen rákeresünk a „directories” nevezetű alkategóriákra, és azok közül kiválasztjuk a minket érintő témakörűeket.
Ezen a területen azért már akad változás szép számmal. A Dmoz – amellett, hogy rendkívül nehéz ma már bekerülni – a tapasztalat alapján már nem ad „löketet”. A katalógusok közül csak azokat nem érdemes kihagyni, amit alávetettünk egy alapos elemzésnek, és megbízható SEO értékeket mutat. Az egyéb, gyenge minőségű katalógusokat ma már inkább érdemes elkerülni, akár ingyenes, akár fizetős.
Tematikus linkgyűjtemények
A katalógusokhoz hasonló, azoknál egyszerűbb kivitelű összeállítások a tematikus linkgyűjtemények, melyek szintén jól alkalmazhatóak a keresőoptimalizáció eszközeként. Ezek nem tévesztendőek össze az ún. FFA (free-for-all; vagyis mindenki előtt nyitva álló) linkgyűjteményekkel, melyeknek csak az a célja, hogy minél több linket generáljanak! Az ilyen oldalak ugyanis mint az előző fejezetben szó volt róla alapvetően manipulatív szándékú próbálkozások.
Ha beírjuk egy keresőbe a „<honlapunkra jellemző kulcsszó> linkek” kifejezést (bármilyen nyelven), akkor vélhetően elég sok olyan oldalt fog eredményként kidobni, ahol akár egy cég, egyetem, kutatóintézet, portál, akár valaki hobbiból a minket érintő téma honlapjait gyűjtötte össze. Ezekbe pedig megpróbálhatunk bejelentkezni.
Persze nem mindenhová fog sikerülni: egy adott linkgyűjtemény alján található „Utolsó frissítés: 1997. november 9.” felirat láttán ne fűzzünk sok reményt honlapunk listára vételéhez 🙂
Az élő, rendszeresen frissített listákra viszont akár egy-két napon belül felvételt nyerhetünk.
Néhány konkrét linkszaporítási ötlet
(amennyiben kereskedelmi irányultságú website-ról van szó)
Szakmai kiadványok, szervezetek, rendezvények website-jai
Azoknak az újságoknak, szaklapoknak, melyeket a cég előfizet, szakemberei olvasnak, elképzelhető, hogy van online változata, ahol esetleg link-oldalt is fenntartanak. Ugyanez igaz lehet olyan szakmai, érdekvédelmi szervezetekre, melyek a cég profiljához kapcsolódnak, sőt melyekben tagsággal rendelkezik.
Felkerülhet linkünk egy rendezvény, vásár, kongresszus honlapjára akár mint résztvevőé is, de támogatóként ha lehet, még jobbak az esélyeink.
Cégünkkel kapcsolatban álló más cégek honlapjai
Ennek egyik kézenfekvő formája, ha az általunk forgalmazott termékek gyártóinak honlapján szerepelünk a disztribútor-listában. Fordított esetben ugyanakkor megjelenhet linkünk a saját disztribútoraink honlapján is. (Persze egyik is, másik is függ a partner üzletpolitikájától.) Harmadrészt az egyéb (kutatási, termelési) együttműködések kapcsán is adódhat lehetőség kölcsönösen előnyös linkcserére. Amennyiben szerepelünk a cégünknek valamilyen szolgáltatást nyújtó másik vállalkozás honlapján a referenciák között, talán még ott is kaphatunk egy linket.
Lokálpatrióta weboldalak
A városról, községről, ahol cégünk telephelye van, készülhettek olyan lokálpatrióta honlapok, melyek helyi vállalkozásoknak is szentelnek egy oldalt vagy listát. Mi több, ilyen szekció sokszor az önkormányzat site-ján ugyancsak található – vagy akár kezdeményezhetünk is egyet.
(információs, ismeretterjesztő, tájékoztató jellegű weboldal esetében)
Egyetemi tanszéki, kutatóintézeti vagy hobbioldalak
Amennyiben a téma, amivel honlapunk foglalkozik, kapcsolódik valamilyen tudományos szakterülethez, annak művelői által fenntartott linkgyűjteményekbe viszonylag könnyen bekerülhet egy ránk mutató hivatkozás. (Sőt ilyen helyekre esetenként cégek linkjeit is felveszik.)
Tematikus portálok
Jó néhány olyan specializálódott portál akad, mely alapvetően hirdetésekből él meg, ezért kereskedelmi célú honlapokból nem állít össze linkgyűjteményt, de fenntart egy „Egyéb források” jellegű oldalt nem-céges anyagok, információk számára; sőt akár a hírek között is helyt ad nekik.
***
A lehetőségek tárháza ezzel még messze nincs kimerítve, de a további módszerek nagyrészt a konkrét esettől függnek. Annyi biztos, hogy a bejövő linkek szaporítása (amit linkstratégia vagy link-kampány néven is említenek) nem egyszeri, gyorsan letudható feladat. A legtöbb link-lehetőséget persze valószínűleg az első nagy nekirugaszkodáskor fogjuk megtalálni, de ezeken felül hétről hétre juthatnak eszünkbe új ötletek, kerülhetnek szemünk elé ígéretes weboldalak, sőt néhány hónap elteltével újra próbálkozhatunk olyan helyeken, melyekbe valamiért elsőre nem kerültünk be.
Azzal is találhatunk bejelentkezésre alkalmas helyeket, ha megvizsgáljuk, a versenytársaink, a hozzánk hasonló profilú honlapok hol szerepelnek.
Ezek a tematikus oldalak még valóban lehetnek értékesek, hasznosak linkelhelyezési szempontból.
Konkurencia-elemzés
A linkgyarapítás érdekében nagyon hasznos megvizsgálni, hogy a konkurens weblapokra hol szerepel hivatkozás. Ahol ugyanis szerepeltetik a hozzánk hasonló profilú cégek linkjét, oda akár mi is bejelentkezhetünk. (Persze nem mindenhová: a konkurens cég honlapja szerepelhet például az általa képviselt cég disztribútorlistáján, vagy általa szponzorált rendezvények honlapján ott túl sok keresnivalónk nincsen.)
A keresőoldalakon van lehetőség arra, hogy lekérjük egy adott internetes címre hivatkozó oldalak listáját (vagyis azokat a lapokat, amelyekről link vezet az adott oldalra).
> A Google esetében ezt kell beírni: link:www.cegnev.hu
> A Yahoo esetében pedig ezt: linkdomain:www.cegnev.hu
Ide a konkurencia webcímét beírva egészen biztosan fogunk jó ötleteket találni arra nézve, hol szerepelhetnénk mi is. A két lehetőség közül a Yahoo parancsa jobban működik és megbízhatóbb is – két okból. Egyrészt a linkdomain: parancs nem a megadott oldalra, hanem a teljes domain bármely oldalára mutató linkeket megmutatja (vagyis azokat is, melyek valamelyik belső oldalra mutatnak). Másrészt a Google link: parancsa már egy jó ideje olyan esetleges eredményeket mutat, hogy gyakorlatilag használhatatlan.
Ezenkívül rákereshetünk a saját cégünk nevére is. Ahol ugyanis szerepel, ott ezt az oldal tartalma alapján megítélhetjük elképzelhető, hogy hajlandóak egy linket is beszúrni hozzá.
Mit is regisztráltassunk – hová mutasson a bejövő link
A legtöbb linkgyűjtemény, katalógus számára a nyitóoldalunk címét (saját domain esetében ugyebár jellemzően a http://www.cegnev.hu-t) fogjuk bejelenteni. Bővíthetjük viszont lehetőségeinket, ha a honlapra nem mint egy megbonthatatlan egészre tekintünk. Elképzelhető ugyanis, hogy egy-egy tevékenységi körünk, termékcsoportunk, online segédanyagunk olyan témájú katalógusba is beleillik, melybe a teljes honlap nem.
Ha például műanyag termékeket gyártunk, nemcsak a műanyagipar kategóriájába férhetünk bele, de a gyártott termékek funkciójától függően rengeteg más helyre is – kertészeti linkgyűjteménybe a virágcserepeinkkel, munkavédelmi katalógusba a sisakjainkkal, vagy konyhafelszerelési listába a műanyag fakanalaink 🙂 révén…
Ehhez természetesen alapfeltétel, hogy az a bizonyos termék- vagy témakör (virágcserép, sisak, fakanál) kapjon minimum egy külön oldalt (egy külön szekció még jobb), és az a külön oldal kapjon valódi tartalmat. Máskülönben milyen internet-címet regisztráltatnánk és azt miért fogadnák el?
Mindez azt jelenti, hogy bizonyos internet-oldalakon az „elegáns” www.cegnev.hu helyett a www.cegnev.hu/alkonyvtar/termek.htm cím fog szerepelni és honlapunkra mutatni, így pedig nem mindenki a nyitóoldalunkra érkezik. Na és!? A keresők felől sem mindenki a nyitóoldalon keresztül toppan be (sőt!).
A honlap keresőoldal által kiszámított népszerűségét, elismertségét (ld. PageRank) pedig nemcsak a főoldalra mutató hivatkozások fogják növelni. Ha a belső weboldal össze van kötve a honlap többi részével, akkor azt a „szavazatot”, amit a bejövő link révén kapott, tovább tudja adni a site egészének. Vagyis ha a bejövő linket egyfajta ajándékba kapott „életerő”-nek tekintjük, a belső linkek segítségével a website bármely részéről szétáramoltathatjuk a többi oldalra.
Egy dologra viszont ügyelni kell: a website szerkezeti átalakításakor a már valahová bejelentett al-oldalakat ugyanazon a címen kell hagyni, vagy pedig jelezni az adott al-oldalra linkelő katalógus, linkgyűjtemény karbantartója felé a módosulást.
2003 elejétől folytattak egy kísérletet, ami a bejövő (vagyis az oldalra hivatkozó) linkek jó helyezésre gyakorolt hatását kívánta bizonyítani. Ennek a kísérletnek az anyagai megtalálhatóak egy weboldalon, ahonnan letölthető egy hasznos kis segédanyag is: ez a linkszaporítás különféle módjait tárgyalja.
A hivatkozott oldal: www.linkingmatters.com
További szempontok
A kulcsszavak megfelelő mértékű szerepeltetésén és a bejövő linkek módszeres gyarapításán kívül akad más figyelembevehető praktika is. Ezek már nem elsőrendű fontosságúak és talán megkérdőjelezhetőek de a biztonság kedvéért essen róluk is szó.
Hol van a szöveg az oldal kódjában
Állítólag ajánlatos ügyelni arra, hogy az oldalon ténylegesen olvasható szöveg a HTML-kódban a lehető legelőrébb kerüljön, hogy az oldalt indexelő szoftver (amit a keresőoldal „küld ki” a világhálót feltérképezni: az ún. spider, crawler stb.) minél könnyebben ráakadjon, és ne kelljen átrágnia magát pl. az oldalkód nyitórészében (HEAD) elhelyezett hosszú CSS- vagy JavaScript-kódon (amit karbantartási okból amúgy is érdemes külön fájlban elhelyezni és a weblapok kódjában mindössze hivatkozni rá).
Ez a szempont éppenséggel nem túl logikus, mivel az oldal relevanciáját egyáltalán nem befolyásolja, hogy a kód mi mindennel van telepakolva a szebb megjelenés érdekében, de egyesek szerint mégis számít…
Hol van a weboldal a szerveren
Minél mélyebben megbújó alkönyvtárban van egy oldal, annál kisebb a súlya a keresőkben. Összetettebb honlapoknál persze ezt nem nagyon lehet figyelembe venni, hiszen itt mindenféleképpen kell a megfelelő tagolás. Mindent a keresőoptimalizálásnak sem lehet alárendelni.”
Az egykori cikk itt olvasható:
web.archive.org/web/20050511020708/http://keresomarketing.fpn.hu/helyezes.htm