Mi kell a jó helyezéshez a keresőkben?

Egyszer volt, hol nem volt, még a keresőoptimalizálás hajnalán, volt egy weboldal, ahol leírták mi kell a jó helyezéshez. Talán az első volt a weboldalak között, ami a keresőoptimalizálással és keresőmarketinggel foglalkozott.

Ma, a web archívumban történő turkálás közben bevillant ez az oldal. Érdekes érzés volt olvasni egy 2005. május 11-i cikket, keresve benne a mai napig helytálló megállapításokat. Sok ilyen van. (A cikk maga valószínűleg korábbi, de előtte keretes volt az oldal, így a korábbi tartalmát még az archívum sem mutatja.)

Újraolvasva ezt a korai cikket, a fenti kérdést inkább úgy módosítanám: Mennyit változott a keresőoptimalizálás az elmúlt közel 10 évben? Meg is válaszolom: nemcsak a keresőoptimalizálás, a keresők algoritmusai, de a technika is rengeteget fejlődött 10 év alatt, így bizonyos elemek szükségszerűen változtak. Ugyanakkor a keresőoptimalizálás lényegét tekintve szinte változatlan maradt. Ma is sok múlik a jó szerkezeti felépítésen, a weboldal minőségi tartalmán.

Álljon itt az eredeti cikk, a megjegyzések pedig dőltbetűs jegyzetként, kék betűszínnel közbeiktatva:

„Mi kell a jó helyezés­hez a keresőkben

Mindenekelőtt tartalom!

A jó rangsorolás­hoz alapvető, elengedhetetlen feltétel, hogy valóban tartalmas, színvonalas, egy témakör szempontjából releváns oldalakat készítsünk. Honlapunk ugyanis nem általában ér el jó vagy rossz helyezést, hanem a konkrét szavak­ra, kifejezések­re, amiket az internetezők beírnak a keresők­be. Ahhoz, hogy minél több szó­ra, kifejezés­re megtalálhatóak legyünk, értelemszerűen kell, hogy legyen érdemi, bőséges tartalom oldalainkon.

Céges weblap­nál keresőmarketing-szempontból az egyik leghasznosabb tartalmi kiegészítő elem a tevékenységi kör­rel, termékek­kel, alkalmazott technológiák­kal kapcsolatos oktatási, ismeretterjesztő anyagok elhelyezése, mégpedig minél nagyobb mennyiségben.

 

Túl azon, hogy ezek elsőrangúan optimalizálhatóak kulcs­szavak­ra, oldalainkra mutató linkeket is nagyobb valószínűséggel generálnak, mint a tisztán üzleti célú oldalaink. Kevés külső oldal­ról fognak például a termék­listánkra hivatkozni, a gyártási technológiával, a termék kultúrtörténetével, hasznos tippekkel és trükkökkel foglalkozó oldalaink viszont általánosabb érdeklődésre is számot tarthatnak, vagyis több link irányulhat rájuk különböző tematikus oldalak­ról. (Ez több szempontból is fontos, de erről később.)

Ma sincs ez másképp! A jó helyezéshez sok és minőségi tartalom kell, ami természetes linkeket generál. Ez ma is az egyik legfontosabb elem.

Konkrétumok

Az alábbiakban azok a módszerek találhatóak, melyek jelen állás szerint – de józanul belegondolva vélhetően hosszú távon is – nyugodt lelkiismerettel alkalmazhatóak keresőoptimalizálás céljára. Ezeknek alapvetően két területe van: az oldalon található (ún. on-the-page) hozzávalók; illetve az oldalon kívüli (off-the-page) elemek.

Mi található az oldalon?

Itt a főszabály – talán nem meglepő módon – a kulcs­szavak lehető legnagyobb mérvű alkalmazása. A túlzásoktól érdemes tartózkodni: ha százötvenszer szerepeltetjük ugyanazt a szót egy lapon, akkor nemcsak látogatóink fognak hülyének nézni, de valószínűleg a keresőoldal is „szagot fog”. A józan határokon belül viszont: ami belefér! Vagyis:

• Szerepeljen a kulcs­szó az oldalunk címében. Az oldalcím­nek ugyanis nagy súlya van a rangsorolás­nál, ráadásul a kereső­oldalon is nagyobb valószínűséggel kattintanak arra a találat­ra, melynek a címe is tartalmazza a keresett kulcs­szót. (Hiszen nem csak az a célunk, hogy bekerüljünk az első tíz­be, de az is, hogy onnan mindenekelőtt a mi oldalunkra lépjenek tovább. Egy jó cím­mel ezért a 8. helyen álló találat is „megverheti” az elsőt!)

Példa:

Ami a kód­ban így fest:

<title>MTA SZTAKI: Angol-Magyar, Magyar-Angol Online Szótár</title>

Itt gyakorlatilag az oldal­ra vonatkozó összes lényeges kulcs­szó, kifejezés szerepel a cím­ben, ami ennek ellenére értelmes, informatív és elfogadható hosszúságú marad.

• Szerepeljen a kulcs­szó a főcímek­ben, vagyis azokban az oldalon belüli (vastagabban szedett és/vagy nagyobb betűméretű) címek­ben, melyekkel a szöveg részekre van tagolva. Ezeknek a főcímek­nek a HTML-kód­ban külön címkéje is van H1-től H7-ig (ahol is H1 a legjelentősebb).

Példa:

Ami a kód­ban így néz ki:

<h2><font face=”Verdana”>KERESŐMARKETING, KERESŐOPTIMALIZÁLÁS</font></h2>

• Ha a legkisebb lehetőséget is ki akarjuk aknázni, akkor használhatjuk a kulcs­szavakat a HTML-fájlok és az ezeket tartalmazó könyvtárak neveiben – van, aki szerint ez ugyancsak nyomhat valamennyit a latban. Nem mellesleg, így a látogatót is segítjük az eligazodásban.

A fentiek alapján felmerülhet a kérdés: ha ennyiszer és ennyi különböző helyen ajánlatos szerepeltetni a kulcs­szavakat, akkor tulajdonképpen hány kulcs­szavunk lehet egyáltalán? Összességében bármennyi (az adott témakörön belül legalábbis), de egy konkrét oldalon valóban nem sok. Hüvelykujjszabályként oldalanként három-négy kulcs­szót ajánlanak, ennyit még értelmesen bele tudunk foglalni az oldal címébe, a főcímek­be, a képfeliratok­ba stb. Ettől lefelé természetesen el lehet térni, felfelé már kockázatos, mert felhígítjuk a kulcs­szó-koncentrációt, s így két szék közt a pad alá eshetünk, vagyis végül egyik kulcs­szó­ra sem kerülünk igazán jó pozíció­ba.

Már 2005-ben sem volt ajánlott ész nélkül alkalmazni a kulcsszavakat az oldal szövegezésében, ugyanakkor érdemesnek tartották a kiemelt elemekbe beilleszteni és már akkor is volt képoptimalizálás. Talán annyi az eltérés, hogy ma már 1-2 kulcsszónál többet nem ajánlunk egy oldalra.

Egyéb optimalizálási szempontok

Bár a tartalmi elemek közül messze a leglényegesebb a kulcs­szavak helyes használata, a keresőmarketing szakemberei egyéb szempontokra is felhívják a figyelmet.

Van, aki az egyes oldalak hosszúságára optimális méretként 200-300 szót ajánl. Ha túl rövid ugyanis a szöveg, akkor általánosabb kifejezések­re nehéz „rágyúrni” (hiszen képtelenség lenne elégszer szerepeltetni a szövegben). A túl hosszú és összetett oldalakat pedig nem csak a nehezebb áttekinthetőség miatt érdemes részekre osztani, de ha több oldalunk van, könnyebb több kulcs­szó­ra optimalizálni. Ez persze nem kőbe vésett szabály (bár a többi sem…), hiszen egy szorosan egybetartozó szöveget – például egy hosszabb termék­leírást vagy használati utasítást – csak a keresőoptimalizálás kedvéért felesleges szétdarabolni. Ugyanakkor viszont figyelembe veendő, hogy a Google jelenleg a (képek, külön betöltődő elemek nélkül mérve) 100 kilobájt fölötti oldalakat csak eddig a pontig indexeli – vagyis minden, ami a 100 kB-os határon túlra esik, láthatatlan marad a kereső­ben!

Noha a fentiekben éppen lehúztam a keyword meta tag-ek jelentőségét, azért róluk sem kell elfeledkezni. Mostanra olyannyira elfogadott nézetté vált, hogy semmit sem érnek a jó helyezés szempontjából, hogy egyes profik már egyáltalán nem használják. Viszont a keresőmarketing gyorsan változó világában ez jelentheti azt is, hogy egyre kevésbé élnek vissza vele – vagyis idővel akár újra figyelembe is vehetik a keresőoldalak. Mindenesetre ellenjavallott százas nagyságrendben teletömni kulcs­szavak­kal: ha egy keresőoldal oda is figyel a keyword meta tag-re, valószínűleg jó pont, ha néhány tucat kulcs­szó­nál több nem szerepel benne.

Érdekes ellentmondás: egyesek szerint rossz pont, ha olyan kulcs­szó található a meta címkében, ami nem bukkan fel az oldal szövegében. Ez logikus lehet abból a szempontból, hogy az ilyen „kulcs­szavak” valószínűleg nem relevánsak, logikátlan ellenben akkor, ha számításba vesszük mondjuk a szaknyelven belüli bevett szinonímákat. Az ellentmondás abból fakad, hogy a Yahoo 2004 februárjában indult kereső­je ha minimálisan is, de figyelembeveszi a meta cimkébe írt kulcs­szavak­at, mégpedig éppen azért, hogy az esetleges elírásokat, alternatív szó­használatokat is számításba tudja venni. Ezért ők kifejezetten azt javasolják, hogy ezeket a szó-változatokat helyezzük el a keyword meta tag-be. (Valamivel részletesebben lehet olvasni erről a témáról a fórum egyik hozzászólásában: A Yahoo és a keyword meta tag.)

Természetesen a technikai fejlődéssel a keresők is képesek már indexelni a tartalmat. A kulcsszavak vonatkozásában: a Google 2009-től egyáltalán nem veszi figyelembe, tehát kitölteni is fölösleges, de egyet kell értsünk az eredeti cikk megjegyzésével, sosem tudhatjuk, mikor lesz újra figyelembe véve. A többi kereső pedig szinte labdába sem rúg kis hazánkban. A cikkek ajánlott hosszúságát ma is 200 szó fölé tesszük.

Microsite létesítése – előnyök és egy hátrány: az „életkor”-probléma

Egy-egy kampány­hoz, vagy kiemelt tevékenységi kör­höz, termékcsoport­hoz készülhet (az eredeti site-ba esetleg többé-kevésbé integrált) külön online „birodalom”, amit microsite-ként szokás emlegetni.

Ennek a microsite-nak lehet akár külön domain-neve (ami aztán gyakran a fő-site egy adott szekciójára mutat); önálló forma-kialakítása; saját belső struktúrája; érdemi önálló tartalma – vagyis sok szempontból valóban egy különálló site jegyeit hordozza.

Az ilyen elkülönülésnek vannak vonásai, melyek egyrészt az általában vett marketing, másrészt a keresőmarketing szempontjából előnyösek:

• Jobban célozható az üzenet (például ha egy könyvkiadó külön site-ot készít egy kiemelten kezelt könyvéhez)
• Kevésbé hat az adott cég x-edik termékének, szolgáltatásának reklám­jaként (mondjuk egy nagy bútorgyár készít az ergonomikus irodabútorainak egy www.egeszseges-munkahely.hu című site-ot)
• A külön honlap látogatottsága, eredményessége könnyebben mérhető, ami főleg akkor hasznos, ha kifejezetten egy kampány részeként készült.
• A honlap-kialakítás kezdetétől fogva figyelembevehető és alkalmazható a keresőoptimalizálás teljes eszköz­tára.

A keresőoptimalizálás szempontjából van egy feltételezett további előnye a módszer­nek. Sokan úgy vélik, egy tiszta profilú honlap jobb helyezést érhet el a vegyes, nem egyértelmű témakörű site-okhoz képest. Vagyis ha a fordítóprogramunk és az ahhoz kapcsolódó anyagok a céges site-on találhatóak a többi szoftverünk között, akkor kevésbé fog jó helyezést elérni a releváns kulcs­szavak­ra, mint ha a www.forditoprogram.hu címre tennénk fel és azt optimalizálnánk szanaszét.

Ez az „előny” azért csak feltételezett, mivel a keresőoldalak többször is cáfolták mint logikátlan és valótlan hiedelmet. Mi több, a jó helyezés szempontjából valószínűleg egyre kevésbé lesz hasznos ilyen, sebészi pontossággal optimalizált microsite-ok létesítése. Ugyanis…

A keresőoldalak jelenleg egyik legfontosabb célja a keresési eredményeket elárasztó spam visszaszorítása, mivel ez egyértelműen a kereső szolgáltatásának színvonalát rontja. A spam a keresőoldal szemszögéből nagyjából meghatározható úgy, mint egyedi értékes tartalom nélküli, rövid távú kereskedelmi érdekeket szolgáló weboldal. Ezeknek a szűrésére az egyik legkézenfekvőbb – és egyre inkább emlegetett – mód a honlap életkorának figyelembevétele. Azaz egy sok éve működő honlap megbízhatóbbnak és értékesebbnek fog számítani, mint egy három hete létező. A microsite pedig még ha nem is spam, akkor is sok jellemzőjében hasonlít arra, vagyis várható, hogy a kereső-algoritmus minden optimalizálás ellenére egyre kevésbé fogja jó pozícióval honorálni.

Elterjedt teória idevonatkozóan az ún. Google Sandbox-elmélet, ami szerint a friss honlapok és az újonnan létesült hivatkozások átmenetileg egy külön „dobozba” kerülnek, és nem veszi őket a kereső ugyanolyan súllyal (esetleg egyáltalán) figyelembe, mint a régebbieket. Ezzel kapcsolatban pro és kontra is rengeteg „bizonyíték” van.

Az összes ilyen komolyabb algoritmus-fejlesztés hosszabb távú, fokozatos módosítgatás, kísérletezés eredménye, tehát nem máról holnapra érzékelhető a változás, mindenesetre a trend egyértelműen ebbe az irányba mutat.

De nem csak az számít, ami az oldalunkon van…

Ahogy fentebb minden a kulcs­szavak körül forgott, itt az oldalainkra mutató hivatkozások kapják a főszerepet. Az adott oldalon szereplő elemeken kívül ez ugyanis a másik leglényegesebb tényező. Egy találó megfogalmazás szerint „a keresőoldalak számára fontosabb, hogy más weblapok mit állítanak egy adott weblap­ról, mint amit az a weblap állít magáról” (ezt például nehezebb manipulálni). Arról is szó volt korábban, hogy a bejövő linkek mennyisége mellett azok minősége is fontos. Akkor most részletesebben…

A keresőoldalak alapvetően kétféleképpen tudják definiálni a lap­jainkra mutató hivatkozások értékét. Egyrészt az alapján, hogy maga az az oldal, ahol a hivatkozás található, milyen minőségű, mekkora az elismertsége (ez a PageRank-módszer). Másrészt az alapján, hogy annak az oldal­nak a témaköre mennyiben kapcsolódik a mi oldalainkéhoz (HITS-módszer).

Az első egy általánosabb megközelítés: ha sok tekintély hivatkozik rád, akkor valószínűleg te is az vagy, ezért amit mondasz, annak súlya van; így a véleményed – bármely – adott témában többet számít, mint egy kisebb tekintélyé ugyanarról. A második megközelítés specifikusabb: ha például sok matematikus hivatkozik rád, akkor valószínűleg neked is sok közöd van a matematikához, ezért ha ebben a témában kell szakértő, akkor fel fog merülni a neved.

PageRank

A Google egyik alapítójáról, Larry Page-ről elnevezett PageRank-módszer kiindulópontja az, hogy az egyik oldal­ról a másikra mutató hivatkozás lényegében egy szavazat arra a másik oldal­ra, s ezeknek a szavazatok­nak az összesítése után eldől, hogy melyik oldal mennyit ér, vagyis a rajta található konkrét tartalom­tól függetlenül mekkora az elismertsége.

A szavazat értéke függ egyfelől a szavazó oldal minőségétől, másrészt a leadott szavazatok számától. Ha egy jó minőségű oldal­ról egyetlen másik oldal­ra mutat link, az egy értékes szavazat. Ha több oldal­ra mutat ugyanonnan hivatkozás, akkor a fix nagyságú „szavazóerő” már megoszlik ezen oldalak között, ezért egy oldal­ra nézve kevésbé értékes. Ha nem annyira minőségi az oldal, ahonnan hivatkoznak, szintén kevésbé értékes a szavazat.

Ekkor már csak egy kérdés marad: mi dönti el, hogy maga a szavazó oldal jó minőségű-e? Az, hogy arra az oldal­ra hány és milyen hivatkozás mutat – vagyis rá mennyien szavaztak. Így ez egy saját farkába harapó kígyónak tűnik, azonban az alkalmazott képlet tetszőleges kiinduló érték hozzárendelése után többlépéses számítással (a Google gyakorlatában kb. 40 iteráció után) mindig ugyanazt az eredményt hozza ki az egyes oldalak­ra.

Mindennek részben matematikai jellegű, technikai részletek­be menő, de amúgy kifejezetten érdekes taglalása olvasható egy letölthető pdf-fájl­ban: PageRank Uncovered.

Az egyes oldalak­ra kiszámított PageRank csak az egyik eleme a rangsorolás­nak, hiszen legalább ennyire fontos, hogy az adott oldal miről szól. (Hiába nagyságrendekkel elismertebb oldal a www.microsoft.com az én oldalaimnál, a keresőmarketing tekintetében mégis az én oldalam relevánsabb…). Ezért a végső rangsorolás az oldalon található elemeket – lényegében a keresett kulcs­szavak előfordulását – súlyozza az oldal elismertségének értékével.

Ez a speciális algoritmus két okból fontos a keresőmarketing szempontjából. Egyrészt a Google, mely kitalálta és alkalmazta, mára a legjelentősebb hagyományos kereső­vé nőtte ki magát. Ebben a keresőben jó helyezést elérni jóformán többet ér, mint az összes többiben együttvéve. Másrészt ezt a módszert mára – valószínűleg itt-ott módosított formában – állítólag a legtöbb jelentős keresőoldal átvette.

Éppen emiatt a fentebb említett tanulmány legfontosabb következtetései itt is megérdemelnek néhány mondatot:

A Google honlap­járól egyébként letölthető egy eszköztár (Google Toolbar), ami integrálható az Internet Explorer böngésző­program­ba. Ennek előnye – azon kívül, hogy segítségével közvetlenül kereshetünk a Google-on (illetve használhatjuk egyéb szolgáltatásait) – az, hogy leegyszerűsített formában (0-10-es skálára átkonvertálva) megjeleníti minden meglátogatott weblap PageRank-értékét, vagyis a saját oldalaink és más oldalak elismertségét és annak változásait is figyelhetjük vele. Ehhez az eszköz­höz, ami 2002 nyara óta elérhető, természetesen már kapcsolódott is manipulációs botrány, sőt abból fakadó per: akit érdekel, a pagerank + searchking kombinációra rákeresve bizonyára számos anyagot talál erről az interneten.

A PageRank-értékek ellenőrzésére még praktikusabb eszköz a Prog illetve a PageRank Finder nevű online szolgáltatások, melyekkel nemcsak egy weboldal, hanem egy találati lista összes weblap­jának PageRank-értékét kérhetjük le.

A Google-lal amúgy is érdemes részletesebben megismerkedni, mert jobban hozzájárulhat honlapunk forgalom­növeléséhez, mint az összes többi kereső együttvéve.

HITS

Az egyes weblapok közti kapcsolódás nemcsak arra mutathat rá, hogy melyik oldalak elismertebbek, de arra is, hogy melyek tartoznak többé-kevésbé egy témakör­be. Erről szól a HITS-módszer.

(Ami a „hyperlinked induced topic search”, azaz „hiperhivatkozásos indukált témakeresés” rövidítése. Hogy ez mit jelent, azt talán csak a módszer kidolgozója tudja, de a lényeg inkább az lehetett, hogy rövidítve értelmes szót adjon ki. Továbbfejlesztett változatai rövidítve – véletlenül – CLEVER illetve SALSA névre hallgatnak. Hiába, ez meg itt a tudomány­marketing! :-))

Ez a módszer az interneten elkülöníthető kisebb közösségeket próbálja felismerni. Közösség alatt azokat a honlap-csoportosulásokat értjük, melyek nagyjából hasonló témakör­rel foglalkoznak, s ezért jellemzően egymáshoz kapcsolódnak hivatkozások­kal. Ha sikerül ilyen, a világhálón belüli kisebb hálózatokat találni (az, hogy kisebb, persze viszonylagos), akkor a keresőoldal az adott témakör­höz kapcsolódó keresések­nél ezt a weblap-közösséget preferálja az eredmények szempontjából, hiszen itt nagyobb biztonsággal találhatóak valóban releváns oldalak. A közösségen belül pedig a legelismertebb „szakértő­ket” és „központi lapokat” [hubs and authorities] igyekszik azonosítani, vagyis egyfelől azokat a honlapokat, melyekre a közösségen belül leginkább hivatkoznak, másfelől azokat a honlapokat, melyek valóban a legjobb lapok­ra hivatkoznak.

Ezért nem csak az lényeges, hogy minőségi oldalak­ról mutassanak hivatkozások oldalainkra, de az is, hogy nagyjából hasonló témakörű oldalak­ról, mint amilyen a miénk. Ez mondjuk amúgy meglehetősen kézenfekvő, hiszen „rokonlelkületű” oldalak sokkal könnyebben és nagyobb számban fognak ránk hivatkozni, ráadásul üzletileg is logikusabb a potenciális vevő- vagy szakmai közönség által kedvelt / létesített oldalak­kal összekapcsolódni. De hát pont ebből indul ki a keresőalgoritmus is!

Ennek a megközelítésnek a legfőbb alkalmazója a Teoma nevű, feltörekvő keresőoldal, melyre néhányan már a Google leendő trónfosztójaként, de legalábbis egyik legfőbb vetélytársaként tekintenek (www.teoma.com vagy www.ask.com). Ettől még ugyan messze van, de azért nem árt odafigyelni rá.

(A 2003 novemberi Google-beli algoritmus-változások arra engednek következtetni, hogy fokozatosan ők is kiegészítik egy hasonló értékelési szemponttal saját rangsorolási módszerüket, vagyis a fentebbi két módszert a jövőben egyre inkább együttesen fogják alkalmazni a keresőoldalak. Sőt, sokan emlegetik, hogy a PageRank jelentősége kifejezetten visszaszorulóban van a Google rangsorolásában is, egyrészt az egyre nehezebb kalkulálhatóság, másrészt az egyre elterjedtebb manipulálás miatt.).

A legfrissebb pletykák szerint a PageRank meg fog szűnni. Ha pedig ez valóban bekövetkezik, akkor ez az értékelési megközelítés nem lesz helytálló.

Link­szaporítás a gyakorlatban

Az oldalainkra mutató linkek számát – közhelyszerű, de mégis alapigazság – úgy lehet leginkább növelni, ha igényes, áttekinthető oldalakon valóban hasznos, érdekes tartalmat nyújtunk a látogató­nak. Ha viszont ez már adott, az alábbi link­gyarapítási módszerek jól használhatóak lehetnek.

Szakmai címlisták (directories)

Az egyik legkézenfekvőbb módszer arra, hogy minél több minőségi és témába vágó link­kel szaporítsuk az oldalainkra mutató hivatkozások számát, a szakmai névsorok­ba, címtárakba, katalógusok­ba (directories) való bejelentkezés. Ezek gyakran a keresőoldalak korábban említett második csoportjába tartoznak, ahová tehát jellemzően manuálisan, űrlap kitöltésével (és esetenként egy, a honlapunkról adott leírás­sal) lehet felvételt kérni, amit ezután szerkesztő bírál el.

A katalógusok közül a Yahoo! a legközismertebb és az egyik legértékesebb is, ez azonban ma már üzleti célú honlapok számára fizetős­sé vált. A másik rendkívül felkapott katalógus az Open Directory Project (dmoz.org), amibe ingyenes a bekerülés. Népszerűségét optimalizálási szempontból főleg annak köszönheti, hogy az itt található oldalak állítólag érezhető hátszéllel indulnak a Google-on belüli versengésben. Ajánlott tehát az iránymutatásaiknak minél inkább megfelelő jelentkezést benyújtani hozzájuk, mert a szerkesztők túlterheltsége miatt még így is nehézkes a bejutás, ha pedig valaki nem veszi komolyan az elvárásaikat, azt valószínűleg szívfájdalom nélkül figyelmen kívül hagyják.

Specializált szaknévsor­ból és linkgyűjtemény­ből rengeteg van, nagy részükben ingyenes a megjelenés. A témakörünkhöz, üzleti tevékenységünkhöz kapcsolódóak közül minél többe érdemes bejelentkezni.

A szakosodott katalógusok­nak nagy előnye, hogy nem csak a bejövő link­jeink számát szaporíthatjuk a jelenléttel, hanem innen nagyobb valószínűséggel találnak ránk közvetlenül is a potenciális üzletfelek vagy érdeklődők. Kisebb, de célzottabb forgalmunk lehet ezekből, mint az általános keresők felől.

Mindegyik ilyen katalógus szereti fényezni magát („a legnagyobb”, „a legnépszerűbb”, „az igazi” stb.), aminek valóságtartalmát tényleges kipróbálás nélkül nem mindig könnyű eldönteni (küllem és technológia szempontjából nagyon sok professzionális van, ez önmagában nem sokat jelent), vagyis a fizetősök­kel ajánlatos csínján bánni. Az ingyeneseket természetesen általában nem érdemes kihagyni 🙂

Hogyan találhatunk katalógusokat, ahová benevezhetjük honlapunkat? A magyar interneten elég kevés ilyen van, néhány jól használható általános témakörű gyűjtemény a Függelékben található. Nemzetközileg már jóval többet fellelhetünk: például ha a fentebb említett dmoz.org címen rákeresünk a „directories” nevezetű al­kategóriák­ra, és azok közül kiválasztjuk a minket érintő témakörűeket.

Ezen a területen azért már akad változás szép számmal. A Dmoz – amellett, hogy rendkívül nehéz ma már bekerülni – a tapasztalat alapján már nem ad „löketet”. A katalógusok közül csak azokat nem érdemes kihagyni, amit alávetettünk egy alapos elemzésnek, és megbízható SEO értékeket mutat. Az egyéb, gyenge minőségű katalógusokat ma már inkább érdemes elkerülni, akár ingyenes, akár fizetős.

Tematikus linkgyűjtemények

A katalógusok­hoz hasonló, azoknál egyszerűbb kivitelű összeállítások a tematikus linkgyűjtemények, melyek szintén jól alkalmazhatóak a keresőoptimalizáció eszközeként. Ezek nem tévesztendőek össze az ún. FFA (free-for-all; vagyis mindenki előtt nyitva álló) linkgyűjtemények­kel, melyeknek csak az a célja, hogy minél több linket generáljanak! Az ilyen oldalak ugyanis – mint az előző fejezetben szó volt róla – alapvetően manipulatív szándékú próbálkozások.

Ha beírjuk egy keresőbe a „<honlapunkra jellemző kulcs­szó> linkek” kifejezést (bármilyen nyelven), akkor vélhetően elég sok olyan oldalt fog eredmény­ként kidobni, ahol akár egy cég, egyetem, kutatóintézet, portál, akár valaki hobbiból a minket érintő téma honlap­jait gyűjtötte össze. Ezekbe pedig megpróbálhatunk bejelentkezni.

Persze nem mindenhová fog sikerülni: egy adott linkgyűjtemény alján található „Utolsó frissítés: 1997. november 9.” felirat láttán ne fűzzünk sok reményt honlapunk listára vételéhez 🙂

Az élő, rendszeresen frissített listák­ra viszont akár egy-két napon belül felvételt nyerhetünk.

Néhány konkrét link­szaporítási ötlet

(amennyiben kereskedelmi irányultságú website-ról van szó)

Szakmai kiadványok, szervezetek, rendezvények website-jai

Azoknak az újságoknak, szaklapoknak, melyeket a cég előfizet, szakemberei olvasnak, elképzelhető, hogy van online változata, ahol esetleg link-oldalt is fenntartanak. Ugyanez igaz lehet olyan szakmai, érdekvédelmi szervezetek­re, melyek a cég profiljához kapcsolódnak, sőt melyekben tagsággal rendelkezik.

Felkerülhet linkünk egy rendezvény, vásár, kongresszus honlap­jára akár mint résztvevőé is, de támogatóként ha lehet, még jobbak az esélyeink.

Cégünkkel kapcsolatban álló más cégek honlap­jai

Ennek egyik kézenfekvő formája, ha az általunk forgalmazott termékek gyártóinak honlap­ján szerepelünk a disztribútor-listában. Fordított esetben ugyanakkor megjelenhet linkünk a saját disztribútoraink honlap­ján is. (Persze egyik is, másik is függ a partner üzlet­politikájától.) Harmadrészt az egyéb (kutatási, termelési) együttműködések kapcsán is adódhat lehetőség kölcsönösen előnyös link­cserére. Amennyiben szerepelünk a cégünknek valamilyen szolgáltatást nyújtó másik vállalkozás honlap­ján a referenciák között, talán még ott is kaphatunk egy linket.

Lokálpatrióta weboldalak

A városról, községről, ahol cégünk telephelye van, készülhettek olyan lokálpatrióta honlapok, melyek helyi vállalkozásoknak is szentelnek egy oldalt vagy listát. Mi több, ilyen szekció sokszor az önkormányzat site-ján ugyancsak található – vagy akár kezdeményezhetünk is egyet.

(információs, ismeretterjesztő, tájékoztató jellegű weboldal esetében)

Egyetemi tanszéki, kutatóintézeti vagy hobbioldalak

Amennyiben a téma, amivel honlapunk foglalkozik, kapcsolódik valamilyen tudományos szakterület­hez, annak művelői által fenntartott linkgyűjtemények­be viszonylag könnyen bekerülhet egy ránk mutató hivatkozás. (Sőt ilyen helyekre esetenként cégek link­jeit is felveszik.)

Tematikus portálok

Jó néhány olyan specializálódott portál akad, mely alapvetően hirdetések­ből él meg, ezért kereskedelmi célú honlapok­ból nem állít össze link­gyűjteményt, de fenntart egy „Egyéb források” jellegű oldalt nem-céges anyagok, információk számára; sőt akár a hírek között is helyt ad nekik.

***

A lehetőségek tárháza ezzel még messze nincs kimerítve, de a további módszerek nagyrészt a konkrét esettől függnek. Annyi biztos, hogy a bejövő linkek szaporítása (amit linkstratégia vagy link-kampány néven is említenek) nem egyszeri, gyorsan letudható feladat. A legtöbb link-lehetőséget persze valószínűleg az első nagy nekirugaszkodáskor fogjuk megtalálni, de ezeken felül hétről hétre juthatnak eszünkbe új ötletek, kerülhetnek szemünk elé ígéretes weboldalak, sőt néhány hónap elteltével újra próbálkozhatunk olyan helyeken, melyekbe valamiért elsőre nem kerültünk be.

Azzal is találhatunk bejelentkezésre alkalmas helyeket, ha megvizsgáljuk, a versenytársaink, a hozzánk hasonló profilú honlapok hol szerepelnek.

Ezek a tematikus oldalak még valóban lehetnek értékesek, hasznosak linkelhelyezési szempontból.

Konkurencia-elemzés

A link­gyarapítás érdekében nagyon hasznos megvizsgálni, hogy a konkurens weblapok­ra hol szerepel hivatkozás. Ahol ugyanis szerepeltetik a hozzánk hasonló profilú cégek link­jét, oda akár mi is bejelentkezhetünk. (Persze nem mindenhová: a konkurens cég honlap­ja szerepelhet például az általa képviselt cég disztribútorlistáján, vagy általa szponzorált rendezvények honlap­ján – ott túl sok keresnivalónk nincsen.)

A kereső­oldalakon van lehetőség arra, hogy lekérjük egy adott internetes cím­re hivatkozó oldalak listáját (vagyis azokat a lapokat, amelyekről link vezet az adott oldal­ra).

—> A Google esetében ezt kell beírni: link:www.cegnev.hu
—> A Yahoo esetében pedig ezt: linkdomain:www.cegnev.hu

Ide a konkurencia web­címét beírva egészen biztosan fogunk jó ötleteket találni arra nézve, hol szerepelhetnénk mi is. A két lehetőség közül a Yahoo parancsa jobban működik és megbízhatóbb is – két okból. Egyrészt a linkdomain: parancs nem a megadott oldalra, hanem a teljes domain bármely oldalára mutató linkeket megmutatja (vagyis azokat is, melyek valamelyik belső oldal­ra mutatnak). Másrészt a Google link: parancsa már egy jó ideje olyan esetleges eredményeket mutat, hogy gyakorlatilag használhatatlan.

Ezenkívül rákereshetünk a saját cégünk nevére is. Ahol ugyanis szerepel, ott – ezt az oldal tartalma alapján megítélhetjük – elképzelhető, hogy hajlandóak egy linket is beszúrni hozzá.

Mit is regisztráltassunk – hová mutasson a bejövő link

A legtöbb linkgyűjtemény, katalógus számára a nyitóoldalunk címét (saját domain esetében ugyebár jellemzően a http://www.cegnev.hu-t) fogjuk bejelenteni. Bővíthetjük viszont lehetőségeinket, ha a honlap­ra nem mint egy megbonthatatlan egészre tekintünk. Elképzelhető ugyanis, hogy egy-egy tevékenységi körünk, termék­csoportunk, online segédanyagunk olyan témájú katalógusba is beleillik, melybe a teljes honlap nem.

Ha például műanyag termékeket gyártunk, nemcsak a műanyagipar kategóriájába férhetünk bele, de a gyártott termékek funkciójától függően rengeteg más helyre is – kertészeti linkgyűjtemény­be a virágcserepeinkkel, munkavédelmi katalógus­ba a sisakjainkkal, vagy konyhafelszerelési listába a műanyag fakanalaink 🙂 révén…

Ehhez természetesen alapfeltétel, hogy az a bizonyos termék- vagy témakör (virágcserép, sisak, fakanál) kapjon minimum egy külön oldalt (egy külön szekció még jobb), és az a külön oldal kapjon valódi tartalmat. Máskülönben milyen internet-címet regisztráltatnánk és azt miért fogadnák el?

Mindez azt jelenti, hogy bizonyos internet-oldalakon az „elegáns” www.cegnev.hu helyett a www.cegnev.hu/alkonyvtar/termek.htm cím fog szerepelni és honlapunkra mutatni, így pedig nem mindenki a nyitóoldalunkra érkezik. Na és!? A keresők felől sem mindenki a nyitóoldalon keresztül toppan be (sőt!).

A honlap keresőoldal által kiszámított népszerűségét, elismertségét (ld. PageRank) pedig nemcsak a főoldal­ra mutató hivatkozások fogják növelni. Ha a belső weboldal össze van kötve a honlap többi részével, akkor azt a „szavazatot”, amit a bejövő link révén kapott, tovább tudja adni a site egészének. Vagyis ha a bejövő linket egyfajta ajándékba kapott „életerő”-nek tekintjük, a belső linkek segítségével a website bármely részéről szétáramoltathatjuk a többi oldal­ra.

Egy dologra viszont ügyelni kell: a website szerkezeti átalakításakor a már valahová bejelentett al-oldalakat ugyanazon a címen kell hagyni, vagy pedig jelezni az adott al-oldal­ra linkelő katalógus, linkgyűjtemény karbantartója felé a módosulást.

---

2003 elejétől folytattak egy kísérletet, ami a bejövő (vagyis az oldalra hivatkozó) linkek jó helyezés­re gyakorolt hatását kívánta bizonyítani. Ennek a kísérletnek az anyagai megtalálhatóak egy web­oldalon, ahonnan letölthető egy hasznos kis segédanyag is: ez a link­szaporítás különféle módjait tárgyalja.

A hivatkozott oldal: www.linkingmatters.com

---

További szempontok

A kulcs­szavak megfelelő mértékű szerepeltetésén és a bejövő linkek módszeres gyarapításán kívül akad más figyelembevehető praktika is. Ezek már nem elsőrendű fontosságúak – és talán megkérdőjelezhetőek – de a biztonság kedvéért essen róluk is szó.

Az egykori cikk itt olvasható:
web.archive.org/web/20050511020708/http://keresomarketing.fpn.hu/helyezes.htm